Választékbővítés

Megszülettek a fcánbébik. 1 béna lábbal született, 3-nak szétcsúszik a lába. A kötözős módszerrel baj van, mert imádnak tollászkodni, és eközben folyton a hátukon kötnek ki. Most inkubálom őket, azaz kis helyen, elkülönítve erősödnek, míg nem lehet őket kötözni. Hátha megmaradnak, a francia nemes csibámnél nagyon bevált. Van 2 aranyfácán, 4 kínai vadászfácán, 2 mongol, 3 formóziai és egy kupac sima vadászfácán, akik között két egyforma nincs: feketék, csíkosak, majdnem fehérek vegyesen. Nem tudom, mi lesz belőlük...

Bővült a kacsa kínálat is. Egy búbos lett, az is félre nyagdult fejjel született, azt hittem, vége. De sötétzárkát, puha takarókat és meleget kapott, 4 óránként kaját piát, mostanra kikupálódott, megmarad! Még kelegetnek, de ramaty az arány. Ja igen: megvan az első kis vadkacsa is!

Galéria - mert a nagyok kiköltöztek a kisházba

Mivel kinőtték a ládájukat, így a nemeseket a hétvégén megürült kisházba költöztettem. (az addig ott lakó libuskák mentek albérletbe…). Minthogy úgyis kézbe kellett venni mindegyiket, hogy kiebrudaljam őket, így kézenfekvő volt, hogy új jelölőt kaptak a lábukra (a babakorit kinőtték lassan), és persze készültek sztárfotók is. Mármint azokról, akik hagyták, és nem próbáltak halált megvető bátorsággal levetődni az ebédlőasztalról..).
Lássuk:

Arany brakel:

Páduai:

Páduai: 

Páduai: 

Ezüst brakel: 

Német lazac:

Andalúz:

Marans: 

Marans: 

Páduai: 

Fekete-arany wayandott:

Marans:

Új szelek fújnak...

Meghoztam az új keltetőt. Gondoltam eladok a régi kocka PL szerkezetekből párat. De neeeeem!

Most megy a nagy, kb 500 tojással, és két kocka PL gép. Meg a liba-kacsa. És bújtatom a fácánokat. Szép az élet, nem?

Kell egy ház!

A nem olyan csipet csapat...

Álljon itt néhány portré az albérleteseimről:

Kicsik és nagyok (japik és nem japik) élvezik a kapirgálást:

A kis kócos japim persze nem várta meg, hogy a művész beállítsa a gépet:

Andalúz kakaskám:

Brahma volna a lelkem, ha nem lenne halmozottan hátrányos helyzetű. Majdnem belefulladt a tojásba. 5 napig volt elkülönítve, mert olyan pici volt, és gyenge. Majd a gyógyuló csapatba került, most pedig teljes jogú tagja a csapatnak. Tenyészkakas nem lesz, de jó fej, megmarad! Íme:

Hát igen. A szép kis vadas színű welsumikat nem egyszerű fotózni, mennek, mint a csík!

Kedvenc rózsa tarajú kiskakasom, aki roppant találékony:

Ugye, hogy átvágtak, amikor wayandottnak adták el? Soma kendermagos lesz:

Szégyenlős orpington csibe, mindig elfordult:

Andalúz tyúkocska, lesz párja az új eresztésből!

És jöjjenek a rosszarcúak, isten bizony nem keselyűk, hanem ördögtyúkok (LaFléche):

Kitelepülés

Ma a nagyokra nagy utazás várt. Eléggé megnőttek már ahhoz, hogy lassan szűk lett a kisház, így az én fele nemes fele kapirgálós bandám vidékre költözött - egyenlőre albérletbe.

Mit mondjak, kb. 80 csirkét, 14 kis japánkát és 20 gyöngyös összefogni még korlátos (ahol a korlátot a kisház fala adta) körülmények között is izgalmas. Tanulván a múltkori esetből, amikor gyakorlatilag olyan melegük eltt a csibéimnek a zárt dobozban, hogy majdnem meghaltak bele, most háló került a banános ládák tetejére.
Röpke 40 perc alatt összefogdostam a bandát. Eleinte azt hittem, jól megy ez, hisz a szelídebbje önként és dalolva adta kezemre magát. A második doboz megtöltésénél már kellett a fifika, a végére pedig a közönség segítségét is igénybe kellett vennem (szóltam Embernek, hogy jöjjön már…). A kedvenc szelíd, de rafkós rózsatarajú brahma-utánzat kakaskám például négyszer lógott meg a dobozból. Ezzel úgy felbosszantott, hogy elhatároztam, most nem hagyom magam, bal kézzel lefogtam a hálót a dobozra. Aha, ahogy azt Móricka elképzelte… A dobozt fogva a fesztávom nem volt elég nagy ahhoz, hogy a sarokba tömörülő csibéket elérjem, a hangom pedig nem elég mézesmázas, hogy odajöjjenek. Isten bizony, betegre röhögték magukat rajtam, ahogy az alábbit játszottuk:
Rózsatarajú kiskakas megfog, dobozba be, háló befog, következő csibe kinéz, megragad, amihez el kellett engedni a hálót. Kiskakas a dobozból ki, új jövevény be. Kiskakas nem ment messze, hisz szelíd az istenadta, így kiskakas megfog, dobozba betesz, háló lefog, következő pipi kipécézve, megragadom, ehhez háló elenged, kiskakas ki…

A gyöngyösök (egy héttel fiatalabbak a pipiknél, de nagyobbak és fürgék, mint a fürjek) külön örömet jelentettek, ugyanis mihelyst bekerültek a dobozba, az én amúgy szelíd, kéz alá sétáló gyöngyijeim kieresztették a hangjukat. Multifunkcionálisak, ugyanis közben remekül tudtak menekülni, kitörni. Minél több gyöngyöst sikerült a dobozba varázsolnom, annál nagyobb volt a zaj. A végére nem hallottuk a saját hangunk sem.

Az autóba tenni és vinni őket kacagó kéjhömpöly volt ehhez képest (maximum 100 km/h, pályán is, letekert ablakok, 12 fok odakint, gyöngyös-zene, csirkecsipogás, és persze az az isteni csirketrágya illat, ami végig kísérte utunkat…)
Így utaztak:

Utána persze boldog volt a banda, birtokba vették az ólat, és végre azt tehették, amit igazán imádnak: csak kapirgáltak, kapirgáltak, kapirgáltak...

Pici és nagy

Nem sok időm van írni, inkáb hozok két képet picikról és nagyokról:

A nagyok a kisházban (nemesek, kapirgálósok és gyöngyik vegyesen):

És a frissen kelt páduaim:

A libák ünnepnapja

Ma itthon vagyunk, így van libapásztor is (kell, hiszen a szomszédoknak macskái vannak. Nem okos falusi macskák, hanem elkényeztetett városiak, akiktől féltem  a "picikéim"). Ezért ma a libusok szabit kaptak, és kipcoltam a kalitjukat is. Pillanatnyilag körbekerítettem őket macskamentesen, és bio fűnyíróként 3 óránként arrébb viszem őket. Szépen nyírják a gyepet, és persze közben megoldják a tápanyag utánpótlást is. Hát nem isteni? :-)

Mit mondjak, roppantul élvezték:

És persze a keltetők nem állhatnak üresen! Íme a tegnapi beszerzési körút eredménye. Gyöngyös, pulyka, tanyasi, és pár izgalmas darab:

Reggeli idill

Reggeli idill I.:

Ülök a kanapén, ölemben a laptop. olvasgatok, a reggeli kávémat iszom. ölemben egy kis tegnap kelt kopasznyakú, a pizsimbe takarva. feje kint, élénken szemléli a világot. ha nálam van, nam kiabál, jól van. ha kiteszem, üvölt, és nem áll lábra… Talán megmarad…

Reggeli idill II.:

Tudunk élni, az biztos. Legalábbis aki ránéz a kukánkra, tutira úgy hiszi, hiszen kilóg a reneteg fürjtojás héj, és a Juhász-féle Paptag borosüveg nyaka… Micsoda buli volt itt kérem!

Egy 20x20 cm-es élő szőnyeg...

Zajlik nálunk az élet, ma sem álltunk meg. Beindultak ugyanis a kékvérű fanciák, és a fürjek. Fotóm nincs, megállni sincs időm, most rogytam a gép elé.

A franciáim komótosan kelnek, bár most épp 4 randalírozik a keltetőben. Maradnak, megvárom, míg az ötödik is kijön, bár négyen akkora hangerővel vannak, hogy egy szinttel fentebb is tisztán hallatszanak. Ezzel 20 kis francia és 10 tanyasi mindenféle lesz, és remélem, még nincs vége

Monoron vettem 10 törpe selyemtyúk tojást. Mit mondjak, siralmas, egyben lett csibe összesen, most azt őrizgetem. A sulmtálerek is mindenórásak, lenne másfél napjuk, de szerintem holnap este beindulnak, úgy csipognak mellette a fransziák, hogy biztos sietteti a kelésüket.

Éééééés, ma betettem a 7 pávatojást kelni. izgulok...

Bemutatkoznak a kékvérűek - most már tényleg!

Kikelt az első csupa kékvérű bagázs, 81-en lettek, de az egyik kis oroszlánfejűm nem élte túl, így 80-an tengetik életüket a dolgozóban. Bemutatom néhányukat. Vigyázz, magas cukiságfaktor!

Német Lazac csibe:

A két szakállas: német lazac és páduai:

A kis páduaim, sose gondoltam, hogy a búbja nem csak toll, de a koponya csontja is púpos...

Arany brakel:

Fekete-arany wayandott:

Most még csak ilyen egyszerű pipi, de csodaszép sussex tyúk lesz belőle:

Az egyik kis Marans (kék-splash színkeverék…)

Nehéz elhinni, hogy tesók, olyan más a színük (2 kis marans):

Bemutatkoznak a kékvérűek - mindjárt

Csak előbb a viziszárnyasokról még:

A libáknak tehát menni kell. De hova? Intenzív bogarászásba fogtunk az interneten, és találtunk is Zolinál (jófej ember, rengeteget tud beszélni, segítőkész, és autók kiglancolásával tutira foglalkozik…) dupla kalitkákat. Neki volier volt, nekünk libatanya…
Nem tudom leírni az arcát, mikor az ártatlanul feltett kérdésére (Most kezditek a madarászkodást?) azt válaszoltuk, hogy kacsának, libának lesz…

Na szóval a libák kiköltöztek a jó levegőre, és azóta a nappaliban is lényegesen jobb levegő lett. Alul a balga kacsák laknak, fölöttük a libák, és a poén kedvéért a nyiszlett indiai futókacsákat külön ketrecbe szedve föléjük telepítettem.

Az egészet a kert végébe száműztem, és kaptak egy helyes Aldis melegházat, éjszakára infrafűtéssel.
A helyzet azóta rengeteget javult, most már nem minket, hanem a szomszédokat idegesítik az állandó sipákolással. Valami közlendőjük ugyanis mindig van, függetlenül attól, hogy éhesek-e.
Így a libáknak a 4 napos hétvége alatt költözniük kell…
Update: még hétfőig boldogítják és bolondítják meg a szomszédokat...

Csibés kalandok - az első keltetés után

Bizony mondom Néktek feleim, ikerházban kis telken baromfit keltetni és nevelni nem semmi!

Szerencsém, hogy 3 szinten (bár nem olyan nagy alapterületen) el tudom különíteni a dolgokat. Már amikor. A múlt héten nem sikerült. Így álltunk:

Az első keltetés 23 csibéje szerencsére vidéken növekedett nagynéném szoros felügyelete alatt. Szépek és elevenek.

A második keltetésből lett azt hiszem, 81 pipi. Ebből 5-öt elajándékoztam húsvétra, kettő picike volt, őket hozzá tettem a kicsikhez, és náluk van az egyik béna lábú és 4 lábgyenge, plusz külön a leggyengébb futóművű is. Őket turbóztam fel 25 gyöngyössel (francia óriás…), amiből 4-et eladtam nemrég. Na ez a majdnem 100 csibe lakik most a 3x3-as faházban.

A dolgozóban lakott 21 kacsa: 5 indiai futó, 15 roueni és egy valamilyen, mindenesetre koromfekete és nagy. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle (tudom, kacsa…), Velük keltek Dóri (Ladánybenén van farmja, a szárnyasok 3 méteren az akácfákon éjszakáznak, tőle vettem tojást, és hirtelen ötlettől vezérelve betettem őket a kacsákhoz. Kikelt a 10-ből 6. Elevenek, mint a csík…) csibéi hatan, akiket a nagyokhoz nem lehetett betenni, így maradtak külön a dolgozóban, betársítottam hozzájuk 10 vegyes törpecsibét a momori börzéről (mentvények, ne tudjátok meg, kik akarták őket megvenni..), és ugye az inkubáltak.

A nappaliban a konyhapulton lakott a 9 liba. Amikor kikeltek, tündibündik voltak. Figyelmesek, amerre mentünk, jöttek utánunk. Beszélgettek, ettek és ittak… Viszon fénysebességgel alakították át a bevitt táplálékot testszövetté. 10 naposan a nagyobbja elérte az 537 grammos féltégla-súlyt. 

És folyton ettek. Ha nem ettek, kaját követeltek. És tojtak. Nem tojást. 

A pinceszinten 5 keltető ment: fácán és gyöngyös az egyikben, tanyasi plusz sulmthaler meg gall luxuspipi a másikban, kacsák vegyesen a szaunában, mellettük a fürjek, és egy ötödikben a nemes nép: marans, német lazac, sussex, brakel, andalúziai…

Na lehet elképzelni...

Csibe projekt

Megvan a végleges létszám, 24 kelt ki, 1 + 3 elkülönítőben, atöbbiek elevenek, mint a csík.

Annyi minden történt 2.

Továbbra is aktívan keressük a házat, tanyát, területet. Láttunk már sok mindent. Jártunk Ácsteszéren. Két házat láttunk. Az egyik jó lenne a másik telkén… A nagy telekkel bírónak icipici az élettere, és sok a vendégfogadó rész, túl drága. A másik jó lenne, de kicsi a telek…

Bejártuk Somogy eddig szóba jöhető zugait. Semmi. Most épp tanyát kresünk Kecskemét vidékén….

Annyi minden történt 1.

Annyi minden történt az elmúlt hetekben, hogy több bejegyzést is el kell követnem, ha le szeretném írni.
Ami most a leginkább foglalkoztat: ma kikelt az első pár csibém! Be kell látnom, hogy teljesen amatőr módon fogtam hozzá, de szerencsém van. Február 17-én elmentünk, és vettünk egy keltetőt. Olyan igazi liba módra bementünk a T….coba, és megvettük azt a bizonyos klassz átlátszó tetőset 32 ezer magyar forintért, ami óránként forgatja a tojásokat. Másnap előhúztam kis családom ajándékát, a 40 db tanyasi tyúktojást, beletettem, és rájöttem, hogy:

1. A tojások nagyok, nagyobbak, mint gondoltam, és alig férnek el egymás mellett a tartóban.
2. Bolond dolog lenne az 51 férőhelyes keltetőt 40 tojással indítani. 

Nem ejtettek a fejemre, elővettem az internetet, és megkerestem, hol juthatok tenyésztojáshoz hétköznap este 7 után. Szerencsém lett, találtam egy kedves embert, aki fogadott is. Vettem tőle 11 itáliait, 3 letojt tyúk - itáliai keszeszteződést, és egy chabo-itáliai mixet. Mindenkit elhelyeztem a keltetőben, és indult a projekt! (Jól számoltál, valóban 55 tojás került az 51 helyre. A 4 pluszt elfektettem a többi. A levegő járta, a forgató működésével ezek is forogtak a többin. A lámpázásnál meg a magtalanok helyére mehettek…)
Itt vannak:

A leírás szerint 3 napig nem bántottam őket, csak a pártartalmat próbáltam beállítani, a harmadik napon beindítottam a forgatót, amely óránként 90 fokot fordított rajtuk.

Lámpázás: 8. napon. Zseblámpám köré a kezemből tölcsért formázva a tojásokat oda tettem. Nem kinevetni, nagyon jól láttam a tojásokat belül. Mind egyforma volt. Egyikben sem láttam semmit. (Pedig utána néztem, mit kellene lássak…) Előbb kétségbe estem, utána arra jutottam, hogy lesz ami lesz, maradnak.

Lámpázás 11. nap: mintha valamit látnék, ereket, kis lüktető izét, fekete pöttyöt, ez volna a pipi? Azbiza!

És hétfőn elkezdődött...

Izgalom...

Valami elmúlik lassan, hogy valami nagyon újnak adja át a helyét. Pénteken háznézőbe megyünk, mindjárt úgy, hogy indulhasson (nagyon lassan persze) a vendégház-ötlet is.
Tapasztalatom szerint az a jó, ha a vendégház papucstávolságon kívül van, azaz papucsban már nem tud csak úgy simán az ember átmenni. Ez jó nekünk is, de legfőképpen a vendégnek, hiszen nem lesi minden lépésüket a házigazda, és ez szerintem plusz nyugalmat jelent.

Tényleg, ha itt vagy olvasóm:

Te szívesen mennél falusi vendégházba?

Mennyi időre terveznél?

Mennyit fizetnél egy éjszakért?

Egy házban a háziakkal, egy portán a háziakkal, vagy másik portán lennél szívesen?

Ennéd a házikosztomat? (Tudok főzni mindenféle diéta szerint :-))

Gyógynövényes álmaim - második rész

Terveim szerint olyan helyen élek (és így is folytatom a keresését), ahol karnyújtásnyira van a természet patikája olyan egyszerű növényekkel, mint például a lándzsás utifű, medvehagyma, orbáncfű galagonya, kökény, csipkebogyó… és sorolhatnám a végtelenségig.

Mondjuk hogy honnan szedek eukaliptuszleveleket az alábbi recepthez például, arról egyenlőre fogalmam sincs…

Dehogynincs! A kertből! Mondtam én, hogy kedvelem néha ezt a majdnem technokrata világot. Utánajártam, és nálunk is megmarad, ha más nem, óriási köcsögben (http://www.egzotikusdisznovenyek.hu oldalról):

Eukaliptusz

Latin név: 

Eucaliptus gunnii

Különleges ezüstös, elősször , kerek levelű, majd hosszúkkás levelű, gyorsan növő, egzotikus megjelenésű fa, vagy bokor. Csak nagyon védett helyen nő fává, nálunk inkább csak bokor marad. Nagy vízigényű,évente 1-méter is növekvő, napos ,védett helyet igénylő növény. -10 fok ig fagyálló. Télen érdemes lombbal vagy szalmával takarni.
Balzsamos kámfor illatú leveleit a benszülöttek sebkötözésre használják. Virága értékes mézet ad. A hajtásokból lepárlással nyert olaját a gyógyászatban használják.

Na ugyehogy!

Tehát James Wong receptje a tegnapi adásból:

Testradír

Fossz le egy nagy kupac menta levelet, rozmaring levelet, eukaliptuszlevelet a száráról. 50 gr legyen a végeredmény növényenként.

Vágd össze őket egészen apróra. 

Tedd lábosba. Tegyél hozzá 2 teáskanál borsot, és tedd hozzá 2 citrom vékonyan szelt héját. Öntsd nyakon 2 dl olivaolajjal. Lassan melegítsd forrásig. Ha felforrt, forrald még 10 percet. Hagyd kihűlni. Szűrd le, nyomkodd ki a leveleket.

Végy 40 dkg tengeri sót, ebbe keverd lassan a leszűrt olajat, míg paszta állagú nem lesz. Tedd üvegbe, tegyél rá citromhéjat, borsot, eukaliptuszt, öntsd le a maradék olajjal, és elteheted a polcra, egy darabig eláll.

Gyógynövényes álmaim

Évek óta természet közeli életre vágyom. Ahol nem rohanok a patikába, ha a fiam elkezd tüsszögni a szénanáthától, hanem leveszem a polcról a csalánteát (nem a boltit, hanem ami az én kis kertecskémben termett, az én pajtámban száradt…). Ahol diófalevelek száradnak a női ciklus rendben tartására. Ahol saját szappanunkkal tisztálkodunk, saját nevelésű csirkét eszünk, mézzel ízesítünk… soroljam még?

A gyógynövények mindig érdekeltek, de az utolsó csepp a pohárban Gyuri bácsi volt. Jártam nála Bükkszertkereszten, nagy szám az öreg. Mélységes tisztelettel tudok csak beszélni róla. Nem beszéltünk többet 15 percnél, de beleszerettem abba, amit csinál (kicsit Gyuri bácsiba is :-)), amit képvisel.

A másik kedvencem a Kerti Patika adás házigazdája, James Wong. Fiatal, lelkes, és kedvelem a lazaságot, ahogy gyógyító és sépítő dolgait készíti, és azt a tudást és alaposságot, ami mindezek mögött lapul.

Álljon itt James Wong egyik receptje a mindennapokra (nekem sincs meg minden hozzá, de meglesz!)

Dezodor

1 teáskanál száraz fenyőgyantát törj porrá mozsárban, keverd el 1 ek vodkával (ebben kellemesen oldódik, vízben csak csomós lesz…)

Metélj fel apróra:

• 3 evőkanál tűlevelet
• Babérlevelet
• Kakukkfüvet
• Citrushéjat

Az egészet tedd egy üvegedénybe, öntsd le annyi vodkával, hgy ellepe. Száraz, hűvös, sötét helyen pihentesd 2 hétig. 

Szűrd le finom anyagon keresztül. Önts hozzá narancsvirágvizet, hoy ne allergizáljon. Tedd pumpás üvegbe, és használd!

(Nem nagyon olcsó, a narancsvirágvíz ritka és drága cucc, de nem kell bele sok, max 2-4 evőkanálnyi. A vodka sem túl olcsó, és ugye a bőrödre kerül, tehát valami jobbat illik venni… )

Álmok, vágyak, realitás...

Heveny torokfájással küzdök, de végül is a tél folyamán csak először, úgyhogy keine panic.

Szóval keresünk. Szűk keret, nagy igények, de innen szép nyerni, nem? A paraméterek:

• Összességében nem kerülhet többe, mint 15 millió (Alku után. Természetesen nem én fogok alkudni, arra van vérprofi ember a láthatáron, így 18-19 millióig nézelődhetünk).
• Első verzióban minimum 6000 nm terület, aztán felment egy hektárra, majd a legújabb elmélet azt mondja, jó nekünk 4-5000 nm a ház körül, és egy fél-egy hektáros kapirgálóskert a közelében.
• Hol? Dunántúlon. Valahogy az a nagy lapos terület a Duna keleti oldalán nem vonz annyira, pedig az anyagi ráfordítás jelentősen kisebb lehetne.
• Mivel lehet, hogy kissé messze leszünk a családtól, olyan hely kellene, ahol vendégek is alhatnak.
• Ne legyen teljesen lerobbant, mert a keret mindenestül érvényes, azaz a felújítás is ide tartozik.

Tetszik? Nekem nagyon.

Ilyenkor azért szeretem ezt a technokráciába hajló világot:

• Most nézegettünk egy remek ingatlant. Viszonylag új építésű, amerikaikonyhás, több hálószobás, garázsos, két szintes, 5500 nm területen, Somogy északi felén. Persze utána néztünk a településnek: rendszeresen komolyabb kisebbségi összecsapások és ellentétek helyszíne. Kihúztuk a listáról.
• Csodásan felújított parasztház egy hektárral Sümegtől nem olyan messze. Meg még egy ház, kicsit kisebb telken ugyanott. Megvolna a vendégház is. Ilyenkor a rendes menetrend az volna, hogy az ember felkerekedik, megnézi a környéket és a házat. Mai technokrata világunkban az ember gyermeke megkeresi a Google streetview szolgáltatását, és bejárja a falut minden irányban. Kiderül, hogy a vendégháznak való egy útelágazás közepén van, a falu pedig elég lepukkant, rendezetlen. Márpedig bármilyen klassz házad lehet, mit sem ér, ha nincs a lakóhelyedben perspektíva, legalább minimális fejlesztés, és igényesség a rendre (nem a modernségre, a luxusra gondolok, pusztán a rendezettségre…). Az a falu kizárva.
• Persze az ember ellenőrzi a közeli iskolákat és gimnáziumokat, a buszmenetrendeket (a vonat nem a kedvencem….), a távolságokat.
• Minden hirdetésre rákeres az ember, hátha talál több képet, alaprajzot, több adatot, más árat… Például hogy sürgős, fél millióval kevesebbért is feltették...
• Kisebb települések esetén megkeresheted a polgármester telefonszámát, és tőle kérhetsz információt eladó házakról, érdekes telkekről. Persze csak diplomatikusan….

(Kisütött a nap, kezd olvadni az ónos eső a tetőről. Hatalmas robajjal zúdul alá. Még jó, hogy a kocsi biztonságban van a garázsban. Az első robajra a kutya még felpattant, a másodikra csak a fejét emelte meg, a harmadiknál füle botját sem mozdította. Hogy képes napi 23 órát aludni, punnyadni? Ha kieresztem, nyüszög, hogy fázik a hátsója, engedjem be. Idebent pedig csak heverészik...)

Valahol mindenkinek el kell kezdenie...

Még nekem is.
Na nem nevezhetem magam tapasztalt bloggernek, és sajnos a rendszeresség szobrát sem rólam mintázták meg, de majd lesz valahogy, mert úgy még nem volt, hogy sehogy se lett volna…

Nem ismerem ezt a blogmotort sem, így lehet, az elején se szép, se színes nem lesz a bejegyzésem, de állítólag nem vagyok teljesen reménytelen eset, ha tanulásról van szó, azaz van remény.

Bár városban nőttem fel, falusi "libának" vallom magam (Igen, imádom azokat a sötétkék bögréket rajta a cuki kis masnis libákkal. Nem kedvelem a cukiságokat - általában. De azok a bögrék... ). Édesanyám bocsássa meg (és vigasztalja őt az a tudat, hogy ő maga is így érez…), de gyermekkorom egyik meghatározó korszakát éltem dédszüleim mesebeli kis falujában valahol a viharsarok eldugott zugában sok-sok nyári szünet alatt, míg dédmamám meg nem halt. Rengeteg szép emlékem maradt ebből az időszakból. A kemence, amelyben a rétes sült. A kézzel nyújtott rétes, amelynek túró töltelékét cukorral, mazsolával, tojással és borssal ízesítettük. Amelynek zugában olyan jól be lehetett vackolni és olvasni. A földpadlós konyha, a sparhelt, a kiscsirkék a garabolyban, a bádogteknő, amelyben annyiszor fürödtünk… és még számolhatatlan élmény.

Városi lány lettem, minden oda kötött, bár igyekeztem inkább agglomerációs lány lenni amennyit csak lehetett (el sem tudom képzelni, hogy a belvárosban éljek. Biztosan menne, ha nem lenne más választásom, de magamtól nem választanám. De már régóta hiányoznak a tyúkok, kacsák. A veteményes. A falu nyugalma a hétköznapokban… Valami, amit néha megtapasztalhattam veszprém-megyei kis vityillónkban, de onnan mindig haza kellet menni…

Hát most keresek, keresünk.