Kitelepülés

Ma a nagyokra nagy utazás várt. Eléggé megnőttek már ahhoz, hogy lassan szűk lett a kisház, így az én fele nemes fele kapirgálós bandám vidékre költözött - egyenlőre albérletbe.

Mit mondjak, kb. 80 csirkét, 14 kis japánkát és 20 gyöngyös összefogni még korlátos (ahol a korlátot a kisház fala adta) körülmények között is izgalmas. Tanulván a múltkori esetből, amikor gyakorlatilag olyan melegük eltt a csibéimnek a zárt dobozban, hogy majdnem meghaltak bele, most háló került a banános ládák tetejére.
Röpke 40 perc alatt összefogdostam a bandát. Eleinte azt hittem, jól megy ez, hisz a szelídebbje önként és dalolva adta kezemre magát. A második doboz megtöltésénél már kellett a fifika, a végére pedig a közönség segítségét is igénybe kellett vennem (szóltam Embernek, hogy jöjjön már…). A kedvenc szelíd, de rafkós rózsatarajú brahma-utánzat kakaskám például négyszer lógott meg a dobozból. Ezzel úgy felbosszantott, hogy elhatároztam, most nem hagyom magam, bal kézzel lefogtam a hálót a dobozra. Aha, ahogy azt Móricka elképzelte… A dobozt fogva a fesztávom nem volt elég nagy ahhoz, hogy a sarokba tömörülő csibéket elérjem, a hangom pedig nem elég mézesmázas, hogy odajöjjenek. Isten bizony, betegre röhögték magukat rajtam, ahogy az alábbit játszottuk:
Rózsatarajú kiskakas megfog, dobozba be, háló befog, következő csibe kinéz, megragad, amihez el kellett engedni a hálót. Kiskakas a dobozból ki, új jövevény be. Kiskakas nem ment messze, hisz szelíd az istenadta, így kiskakas megfog, dobozba betesz, háló lefog, következő pipi kipécézve, megragadom, ehhez háló elenged, kiskakas ki…

A gyöngyösök (egy héttel fiatalabbak a pipiknél, de nagyobbak és fürgék, mint a fürjek) külön örömet jelentettek, ugyanis mihelyst bekerültek a dobozba, az én amúgy szelíd, kéz alá sétáló gyöngyijeim kieresztették a hangjukat. Multifunkcionálisak, ugyanis közben remekül tudtak menekülni, kitörni. Minél több gyöngyöst sikerült a dobozba varázsolnom, annál nagyobb volt a zaj. A végére nem hallottuk a saját hangunk sem.

Az autóba tenni és vinni őket kacagó kéjhömpöly volt ehhez képest (maximum 100 km/h, pályán is, letekert ablakok, 12 fok odakint, gyöngyös-zene, csirkecsipogás, és persze az az isteni csirketrágya illat, ami végig kísérte utunkat…)
Így utaztak:

Utána persze boldog volt a banda, birtokba vették az ólat, és végre azt tehették, amit igazán imádnak: csak kapirgáltak, kapirgáltak, kapirgáltak...