2014. május 7., szerda

A nem olyan csipet csapat...

Álljon itt néhány portré az albérleteseimről:

Kicsik és nagyok (japik és nem japik) élvezik a kapirgálást:


A kis kócos japim persze nem várta meg, hogy a művész beállítsa a gépet:

Andalúz kakaskám:


Brahma volna a lelkem, ha nem lenne halmozottan hátrányos helyzetű. Majdnem belefulladt a tojásba. 5 napig volt elkülönítve, mert olyan pici volt, és gyenge. Majd a gyógyuló csapatba került, most pedig teljes jogú tagja a csapatnak. Tenyészkakas nem lesz, de jó fej, megmarad! Íme:


Hát igen. A szép kis vadas színű welsumikat nem egyszerű fotózni, mennek, mint a csík!


Kedvenc rózsa tarajú kiskakasom, aki roppant találékony:


Ugye, hogy átvágtak, amikor wayandottnak adták el? Soma kendermagos lesz:


Szégyenlős orpington csibe, mindig elfordult:


Andalúz tyúkocska, lesz párja az új eresztésből!


És jöjjenek a rosszarcúak, isten bizony nem keselyűk, hanem ördögtyúkok (LaFléche):






1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Már egy éve vadászok anadlúziai tyúkokat, és most vettem észre hogy neked 2014-ben neked voltak. Felvehetném veled a kapcsolatot? Minden vágyam,hoy ilyen csirkéim legyenek, de sehol se találok. Az én e-mail címem: gondinecsanyi.monika@gmail.com

    VálaszTörlés