Választékbővítés

Megszülettek a fcánbébik. 1 béna lábbal született, 3-nak szétcsúszik a lába. A kötözős módszerrel baj van, mert imádnak tollászkodni, és eközben folyton a hátukon kötnek ki. Most inkubálom őket, azaz kis helyen, elkülönítve erősödnek, míg nem lehet őket kötözni. Hátha megmaradnak, a francia nemes csibámnél nagyon bevált. Van 2 aranyfácán, 4 kínai vadászfácán, 2 mongol, 3 formóziai és egy kupac sima vadászfácán, akik között két egyforma nincs: feketék, csíkosak, majdnem fehérek vegyesen. Nem tudom, mi lesz belőlük...

Bővült a kacsa kínálat is. Egy búbos lett, az is félre nyagdult fejjel született, azt hittem, vége. De sötétzárkát, puha takarókat és meleget kapott, 4 óránként kaját piát, mostanra kikupálódott, megmarad! Még kelegetnek, de ramaty az arány. Ja igen: megvan az első kis vadkacsa is!

Galéria - mert a nagyok kiköltöztek a kisházba

Mivel kinőtték a ládájukat, így a nemeseket a hétvégén megürült kisházba költöztettem. (az addig ott lakó libuskák mentek albérletbe…). Minthogy úgyis kézbe kellett venni mindegyiket, hogy kiebrudaljam őket, így kézenfekvő volt, hogy új jelölőt kaptak a lábukra (a babakorit kinőtték lassan), és persze készültek sztárfotók is. Mármint azokról, akik hagyták, és nem próbáltak halált megvető bátorsággal levetődni az ebédlőasztalról..).
Lássuk:

Arany brakel:

Páduai:

Páduai: 

Páduai: 

Ezüst brakel: 

Német lazac:

Andalúz:

Marans: 

Marans: 

Páduai: 

Fekete-arany wayandott:

Marans:

Új szelek fújnak...

Meghoztam az új keltetőt. Gondoltam eladok a régi kocka PL szerkezetekből párat. De neeeeem!

Most megy a nagy, kb 500 tojással, és két kocka PL gép. Meg a liba-kacsa. És bújtatom a fácánokat. Szép az élet, nem?

Kell egy ház!

A nem olyan csipet csapat...

Álljon itt néhány portré az albérleteseimről:

Kicsik és nagyok (japik és nem japik) élvezik a kapirgálást:

A kis kócos japim persze nem várta meg, hogy a művész beállítsa a gépet:

Andalúz kakaskám:

Brahma volna a lelkem, ha nem lenne halmozottan hátrányos helyzetű. Majdnem belefulladt a tojásba. 5 napig volt elkülönítve, mert olyan pici volt, és gyenge. Majd a gyógyuló csapatba került, most pedig teljes jogú tagja a csapatnak. Tenyészkakas nem lesz, de jó fej, megmarad! Íme:

Hát igen. A szép kis vadas színű welsumikat nem egyszerű fotózni, mennek, mint a csík!

Kedvenc rózsa tarajú kiskakasom, aki roppant találékony:

Ugye, hogy átvágtak, amikor wayandottnak adták el? Soma kendermagos lesz:

Szégyenlős orpington csibe, mindig elfordult:

Andalúz tyúkocska, lesz párja az új eresztésből!

És jöjjenek a rosszarcúak, isten bizony nem keselyűk, hanem ördögtyúkok (LaFléche):

Kitelepülés

Ma a nagyokra nagy utazás várt. Eléggé megnőttek már ahhoz, hogy lassan szűk lett a kisház, így az én fele nemes fele kapirgálós bandám vidékre költözött - egyenlőre albérletbe.

Mit mondjak, kb. 80 csirkét, 14 kis japánkát és 20 gyöngyös összefogni még korlátos (ahol a korlátot a kisház fala adta) körülmények között is izgalmas. Tanulván a múltkori esetből, amikor gyakorlatilag olyan melegük eltt a csibéimnek a zárt dobozban, hogy majdnem meghaltak bele, most háló került a banános ládák tetejére.
Röpke 40 perc alatt összefogdostam a bandát. Eleinte azt hittem, jól megy ez, hisz a szelídebbje önként és dalolva adta kezemre magát. A második doboz megtöltésénél már kellett a fifika, a végére pedig a közönség segítségét is igénybe kellett vennem (szóltam Embernek, hogy jöjjön már…). A kedvenc szelíd, de rafkós rózsatarajú brahma-utánzat kakaskám például négyszer lógott meg a dobozból. Ezzel úgy felbosszantott, hogy elhatároztam, most nem hagyom magam, bal kézzel lefogtam a hálót a dobozra. Aha, ahogy azt Móricka elképzelte… A dobozt fogva a fesztávom nem volt elég nagy ahhoz, hogy a sarokba tömörülő csibéket elérjem, a hangom pedig nem elég mézesmázas, hogy odajöjjenek. Isten bizony, betegre röhögték magukat rajtam, ahogy az alábbit játszottuk:
Rózsatarajú kiskakas megfog, dobozba be, háló befog, következő csibe kinéz, megragad, amihez el kellett engedni a hálót. Kiskakas a dobozból ki, új jövevény be. Kiskakas nem ment messze, hisz szelíd az istenadta, így kiskakas megfog, dobozba betesz, háló lefog, következő pipi kipécézve, megragadom, ehhez háló elenged, kiskakas ki…

A gyöngyösök (egy héttel fiatalabbak a pipiknél, de nagyobbak és fürgék, mint a fürjek) külön örömet jelentettek, ugyanis mihelyst bekerültek a dobozba, az én amúgy szelíd, kéz alá sétáló gyöngyijeim kieresztették a hangjukat. Multifunkcionálisak, ugyanis közben remekül tudtak menekülni, kitörni. Minél több gyöngyöst sikerült a dobozba varázsolnom, annál nagyobb volt a zaj. A végére nem hallottuk a saját hangunk sem.

Az autóba tenni és vinni őket kacagó kéjhömpöly volt ehhez képest (maximum 100 km/h, pályán is, letekert ablakok, 12 fok odakint, gyöngyös-zene, csirkecsipogás, és persze az az isteni csirketrágya illat, ami végig kísérte utunkat…)
Így utaztak:

Utána persze boldog volt a banda, birtokba vették az ólat, és végre azt tehették, amit igazán imádnak: csak kapirgáltak, kapirgáltak, kapirgáltak...

Pici és nagy

Nem sok időm van írni, inkáb hozok két képet picikról és nagyokról:

A nagyok a kisházban (nemesek, kapirgálósok és gyöngyik vegyesen):

És a frissen kelt páduaim:

A libák ünnepnapja

Ma itthon vagyunk, így van libapásztor is (kell, hiszen a szomszédoknak macskái vannak. Nem okos falusi macskák, hanem elkényeztetett városiak, akiktől féltem  a "picikéim"). Ezért ma a libusok szabit kaptak, és kipcoltam a kalitjukat is. Pillanatnyilag körbekerítettem őket macskamentesen, és bio fűnyíróként 3 óránként arrébb viszem őket. Szépen nyírják a gyepet, és persze közben megoldják a tápanyag utánpótlást is. Hát nem isteni? :-)

Mit mondjak, roppantul élvezték:

És persze a keltetők nem állhatnak üresen! Íme a tegnapi beszerzési körút eredménye. Gyöngyös, pulyka, tanyasi, és pár izgalmas darab:

Reggeli idill

Reggeli idill I.:

Ülök a kanapén, ölemben a laptop. olvasgatok, a reggeli kávémat iszom. ölemben egy kis tegnap kelt kopasznyakú, a pizsimbe takarva. feje kint, élénken szemléli a világot. ha nálam van, nam kiabál, jól van. ha kiteszem, üvölt, és nem áll lábra… Talán megmarad…

Reggeli idill II.:

Tudunk élni, az biztos. Legalábbis aki ránéz a kukánkra, tutira úgy hiszi, hiszen kilóg a reneteg fürjtojás héj, és a Juhász-féle Paptag borosüveg nyaka… Micsoda buli volt itt kérem!

Egy 20x20 cm-es élő szőnyeg...

Zajlik nálunk az élet, ma sem álltunk meg. Beindultak ugyanis a kékvérű fanciák, és a fürjek. Fotóm nincs, megállni sincs időm, most rogytam a gép elé.

A franciáim komótosan kelnek, bár most épp 4 randalírozik a keltetőben. Maradnak, megvárom, míg az ötödik is kijön, bár négyen akkora hangerővel vannak, hogy egy szinttel fentebb is tisztán hallatszanak. Ezzel 20 kis francia és 10 tanyasi mindenféle lesz, és remélem, még nincs vége

Monoron vettem 10 törpe selyemtyúk tojást. Mit mondjak, siralmas, egyben lett csibe összesen, most azt őrizgetem. A sulmtálerek is mindenórásak, lenne másfél napjuk, de szerintem holnap este beindulnak, úgy csipognak mellette a fransziák, hogy biztos sietteti a kelésüket.

Éééééés, ma betettem a 7 pávatojást kelni. izgulok...