Izgalom...

Valami elmúlik lassan, hogy valami nagyon újnak adja át a helyét. Pénteken háznézőbe megyünk, mindjárt úgy, hogy indulhasson (nagyon lassan persze) a vendégház-ötlet is.
Tapasztalatom szerint az a jó, ha a vendégház papucstávolságon kívül van, azaz papucsban már nem tud csak úgy simán az ember átmenni. Ez jó nekünk is, de legfőképpen a vendégnek, hiszen nem lesi minden lépésüket a házigazda, és ez szerintem plusz nyugalmat jelent.

Tényleg, ha itt vagy olvasóm:

Te szívesen mennél falusi vendégházba?

Mennyi időre terveznél?

Mennyit fizetnél egy éjszakért?

Egy házban a háziakkal, egy portán a háziakkal, vagy másik portán lennél szívesen?

Ennéd a házikosztomat? (Tudok főzni mindenféle diéta szerint :-))

Gyógynövényes álmaim - második rész

Terveim szerint olyan helyen élek (és így is folytatom a keresését), ahol karnyújtásnyira van a természet patikája olyan egyszerű növényekkel, mint például a lándzsás utifű, medvehagyma, orbáncfű galagonya, kökény, csipkebogyó… és sorolhatnám a végtelenségig.

Mondjuk hogy honnan szedek eukaliptuszleveleket az alábbi recepthez például, arról egyenlőre fogalmam sincs…

Dehogynincs! A kertből! Mondtam én, hogy kedvelem néha ezt a majdnem technokrata világot. Utánajártam, és nálunk is megmarad, ha más nem, óriási köcsögben (http://www.egzotikusdisznovenyek.hu oldalról):

Eukaliptusz

Latin név: 

Eucaliptus gunnii

Különleges ezüstös, elősször , kerek levelű, majd hosszúkkás levelű, gyorsan növő, egzotikus megjelenésű fa, vagy bokor. Csak nagyon védett helyen nő fává, nálunk inkább csak bokor marad. Nagy vízigényű,évente 1-méter is növekvő, napos ,védett helyet igénylő növény. -10 fok ig fagyálló. Télen érdemes lombbal vagy szalmával takarni.
Balzsamos kámfor illatú leveleit a benszülöttek sebkötözésre használják. Virága értékes mézet ad. A hajtásokból lepárlással nyert olaját a gyógyászatban használják.

Na ugyehogy!

Tehát James Wong receptje a tegnapi adásból:

Testradír

Fossz le egy nagy kupac menta levelet, rozmaring levelet, eukaliptuszlevelet a száráról. 50 gr legyen a végeredmény növényenként.

Vágd össze őket egészen apróra. 

Tedd lábosba. Tegyél hozzá 2 teáskanál borsot, és tedd hozzá 2 citrom vékonyan szelt héját. Öntsd nyakon 2 dl olivaolajjal. Lassan melegítsd forrásig. Ha felforrt, forrald még 10 percet. Hagyd kihűlni. Szűrd le, nyomkodd ki a leveleket.

Végy 40 dkg tengeri sót, ebbe keverd lassan a leszűrt olajat, míg paszta állagú nem lesz. Tedd üvegbe, tegyél rá citromhéjat, borsot, eukaliptuszt, öntsd le a maradék olajjal, és elteheted a polcra, egy darabig eláll.

Gyógynövényes álmaim

Évek óta természet közeli életre vágyom. Ahol nem rohanok a patikába, ha a fiam elkezd tüsszögni a szénanáthától, hanem leveszem a polcról a csalánteát (nem a boltit, hanem ami az én kis kertecskémben termett, az én pajtámban száradt…). Ahol diófalevelek száradnak a női ciklus rendben tartására. Ahol saját szappanunkkal tisztálkodunk, saját nevelésű csirkét eszünk, mézzel ízesítünk… soroljam még?

A gyógynövények mindig érdekeltek, de az utolsó csepp a pohárban Gyuri bácsi volt. Jártam nála Bükkszertkereszten, nagy szám az öreg. Mélységes tisztelettel tudok csak beszélni róla. Nem beszéltünk többet 15 percnél, de beleszerettem abba, amit csinál (kicsit Gyuri bácsiba is :-)), amit képvisel.

A másik kedvencem a Kerti Patika adás házigazdája, James Wong. Fiatal, lelkes, és kedvelem a lazaságot, ahogy gyógyító és sépítő dolgait készíti, és azt a tudást és alaposságot, ami mindezek mögött lapul.

Álljon itt James Wong egyik receptje a mindennapokra (nekem sincs meg minden hozzá, de meglesz!)

Dezodor

1 teáskanál száraz fenyőgyantát törj porrá mozsárban, keverd el 1 ek vodkával (ebben kellemesen oldódik, vízben csak csomós lesz…)

Metélj fel apróra:

• 3 evőkanál tűlevelet
• Babérlevelet
• Kakukkfüvet
• Citrushéjat

Az egészet tedd egy üvegedénybe, öntsd le annyi vodkával, hgy ellepe. Száraz, hűvös, sötét helyen pihentesd 2 hétig. 

Szűrd le finom anyagon keresztül. Önts hozzá narancsvirágvizet, hoy ne allergizáljon. Tedd pumpás üvegbe, és használd!

(Nem nagyon olcsó, a narancsvirágvíz ritka és drága cucc, de nem kell bele sok, max 2-4 evőkanálnyi. A vodka sem túl olcsó, és ugye a bőrödre kerül, tehát valami jobbat illik venni… )

Álmok, vágyak, realitás...

Heveny torokfájással küzdök, de végül is a tél folyamán csak először, úgyhogy keine panic.

Szóval keresünk. Szűk keret, nagy igények, de innen szép nyerni, nem? A paraméterek:

• Összességében nem kerülhet többe, mint 15 millió (Alku után. Természetesen nem én fogok alkudni, arra van vérprofi ember a láthatáron, így 18-19 millióig nézelődhetünk).
• Első verzióban minimum 6000 nm terület, aztán felment egy hektárra, majd a legújabb elmélet azt mondja, jó nekünk 4-5000 nm a ház körül, és egy fél-egy hektáros kapirgálóskert a közelében.
• Hol? Dunántúlon. Valahogy az a nagy lapos terület a Duna keleti oldalán nem vonz annyira, pedig az anyagi ráfordítás jelentősen kisebb lehetne.
• Mivel lehet, hogy kissé messze leszünk a családtól, olyan hely kellene, ahol vendégek is alhatnak.
• Ne legyen teljesen lerobbant, mert a keret mindenestül érvényes, azaz a felújítás is ide tartozik.

Tetszik? Nekem nagyon.

Ilyenkor azért szeretem ezt a technokráciába hajló világot:

• Most nézegettünk egy remek ingatlant. Viszonylag új építésű, amerikaikonyhás, több hálószobás, garázsos, két szintes, 5500 nm területen, Somogy északi felén. Persze utána néztünk a településnek: rendszeresen komolyabb kisebbségi összecsapások és ellentétek helyszíne. Kihúztuk a listáról.
• Csodásan felújított parasztház egy hektárral Sümegtől nem olyan messze. Meg még egy ház, kicsit kisebb telken ugyanott. Megvolna a vendégház is. Ilyenkor a rendes menetrend az volna, hogy az ember felkerekedik, megnézi a környéket és a házat. Mai technokrata világunkban az ember gyermeke megkeresi a Google streetview szolgáltatását, és bejárja a falut minden irányban. Kiderül, hogy a vendégháznak való egy útelágazás közepén van, a falu pedig elég lepukkant, rendezetlen. Márpedig bármilyen klassz házad lehet, mit sem ér, ha nincs a lakóhelyedben perspektíva, legalább minimális fejlesztés, és igényesség a rendre (nem a modernségre, a luxusra gondolok, pusztán a rendezettségre…). Az a falu kizárva.
• Persze az ember ellenőrzi a közeli iskolákat és gimnáziumokat, a buszmenetrendeket (a vonat nem a kedvencem….), a távolságokat.
• Minden hirdetésre rákeres az ember, hátha talál több képet, alaprajzot, több adatot, más árat… Például hogy sürgős, fél millióval kevesebbért is feltették...
• Kisebb települések esetén megkeresheted a polgármester telefonszámát, és tőle kérhetsz információt eladó házakról, érdekes telkekről. Persze csak diplomatikusan….

(Kisütött a nap, kezd olvadni az ónos eső a tetőről. Hatalmas robajjal zúdul alá. Még jó, hogy a kocsi biztonságban van a garázsban. Az első robajra a kutya még felpattant, a másodikra csak a fejét emelte meg, a harmadiknál füle botját sem mozdította. Hogy képes napi 23 órát aludni, punnyadni? Ha kieresztem, nyüszög, hogy fázik a hátsója, engedjem be. Idebent pedig csak heverészik...)

Valahol mindenkinek el kell kezdenie...

Még nekem is.
Na nem nevezhetem magam tapasztalt bloggernek, és sajnos a rendszeresség szobrát sem rólam mintázták meg, de majd lesz valahogy, mert úgy még nem volt, hogy sehogy se lett volna…

Nem ismerem ezt a blogmotort sem, így lehet, az elején se szép, se színes nem lesz a bejegyzésem, de állítólag nem vagyok teljesen reménytelen eset, ha tanulásról van szó, azaz van remény.

Bár városban nőttem fel, falusi "libának" vallom magam (Igen, imádom azokat a sötétkék bögréket rajta a cuki kis masnis libákkal. Nem kedvelem a cukiságokat - általában. De azok a bögrék... ). Édesanyám bocsássa meg (és vigasztalja őt az a tudat, hogy ő maga is így érez…), de gyermekkorom egyik meghatározó korszakát éltem dédszüleim mesebeli kis falujában valahol a viharsarok eldugott zugában sok-sok nyári szünet alatt, míg dédmamám meg nem halt. Rengeteg szép emlékem maradt ebből az időszakból. A kemence, amelyben a rétes sült. A kézzel nyújtott rétes, amelynek túró töltelékét cukorral, mazsolával, tojással és borssal ízesítettük. Amelynek zugában olyan jól be lehetett vackolni és olvasni. A földpadlós konyha, a sparhelt, a kiscsirkék a garabolyban, a bádogteknő, amelyben annyiszor fürödtünk… és még számolhatatlan élmény.

Városi lány lettem, minden oda kötött, bár igyekeztem inkább agglomerációs lány lenni amennyit csak lehetett (el sem tudom képzelni, hogy a belvárosban éljek. Biztosan menne, ha nem lenne más választásom, de magamtól nem választanám. De már régóta hiányoznak a tyúkok, kacsák. A veteményes. A falu nyugalma a hétköznapokban… Valami, amit néha megtapasztalhattam veszprém-megyei kis vityillónkban, de onnan mindig haza kellet menni…

Hát most keresek, keresünk.