Választékbővítés

Megszülettek a fcánbébik. 1 béna lábbal született, 3-nak szétcsúszik a lába. A kötözős módszerrel baj van, mert imádnak tollászkodni, és eközben folyton a hátukon kötnek ki. Most inkubálom őket, azaz kis helyen, elkülönítve erősödnek, míg nem lehet őket kötözni. Hátha megmaradnak, a francia nemes csibámnél nagyon bevált. Van 2 aranyfácán, 4 kínai vadászfácán, 2 mongol, 3 formóziai és egy kupac sima vadászfácán, akik között két egyforma nincs: feketék, csíkosak, majdnem fehérek vegyesen. Nem tudom, mi lesz belőlük...

Bővült a kacsa kínálat is. Egy búbos lett, az is félre nyagdult fejjel született, azt hittem, vége. De sötétzárkát, puha takarókat és meleget kapott, 4 óránként kaját piát, mostanra kikupálódott, megmarad! Még kelegetnek, de ramaty az arány. Ja igen: megvan az első kis vadkacsa is!

Galéria - mert a nagyok kiköltöztek a kisházba

Mivel kinőtték a ládájukat, így a nemeseket a hétvégén megürült kisházba költöztettem. (az addig ott lakó libuskák mentek albérletbe…). Minthogy úgyis kézbe kellett venni mindegyiket, hogy kiebrudaljam őket, így kézenfekvő volt, hogy új jelölőt kaptak a lábukra (a babakorit kinőtték lassan), és persze készültek sztárfotók is. Mármint azokról, akik hagyták, és nem próbáltak halált megvető bátorsággal levetődni az ebédlőasztalról..).
Lássuk:

Arany brakel:

Páduai:

Páduai: 

Páduai: 

Ezüst brakel: 

Német lazac:

Andalúz:

Marans: 

Marans: 

Páduai: 

Fekete-arany wayandott:

Marans:

Új szelek fújnak...

Meghoztam az új keltetőt. Gondoltam eladok a régi kocka PL szerkezetekből párat. De neeeeem!

Most megy a nagy, kb 500 tojással, és két kocka PL gép. Meg a liba-kacsa. És bújtatom a fácánokat. Szép az élet, nem?

Kell egy ház!

A nem olyan csipet csapat...

Álljon itt néhány portré az albérleteseimről:

Kicsik és nagyok (japik és nem japik) élvezik a kapirgálást:

A kis kócos japim persze nem várta meg, hogy a művész beállítsa a gépet:

Andalúz kakaskám:

Brahma volna a lelkem, ha nem lenne halmozottan hátrányos helyzetű. Majdnem belefulladt a tojásba. 5 napig volt elkülönítve, mert olyan pici volt, és gyenge. Majd a gyógyuló csapatba került, most pedig teljes jogú tagja a csapatnak. Tenyészkakas nem lesz, de jó fej, megmarad! Íme:

Hát igen. A szép kis vadas színű welsumikat nem egyszerű fotózni, mennek, mint a csík!

Kedvenc rózsa tarajú kiskakasom, aki roppant találékony:

Ugye, hogy átvágtak, amikor wayandottnak adták el? Soma kendermagos lesz:

Szégyenlős orpington csibe, mindig elfordult:

Andalúz tyúkocska, lesz párja az új eresztésből!

És jöjjenek a rosszarcúak, isten bizony nem keselyűk, hanem ördögtyúkok (LaFléche):

Kitelepülés

Ma a nagyokra nagy utazás várt. Eléggé megnőttek már ahhoz, hogy lassan szűk lett a kisház, így az én fele nemes fele kapirgálós bandám vidékre költözött - egyenlőre albérletbe.

Mit mondjak, kb. 80 csirkét, 14 kis japánkát és 20 gyöngyös összefogni még korlátos (ahol a korlátot a kisház fala adta) körülmények között is izgalmas. Tanulván a múltkori esetből, amikor gyakorlatilag olyan melegük eltt a csibéimnek a zárt dobozban, hogy majdnem meghaltak bele, most háló került a banános ládák tetejére.
Röpke 40 perc alatt összefogdostam a bandát. Eleinte azt hittem, jól megy ez, hisz a szelídebbje önként és dalolva adta kezemre magát. A második doboz megtöltésénél már kellett a fifika, a végére pedig a közönség segítségét is igénybe kellett vennem (szóltam Embernek, hogy jöjjön már…). A kedvenc szelíd, de rafkós rózsatarajú brahma-utánzat kakaskám például négyszer lógott meg a dobozból. Ezzel úgy felbosszantott, hogy elhatároztam, most nem hagyom magam, bal kézzel lefogtam a hálót a dobozra. Aha, ahogy azt Móricka elképzelte… A dobozt fogva a fesztávom nem volt elég nagy ahhoz, hogy a sarokba tömörülő csibéket elérjem, a hangom pedig nem elég mézesmázas, hogy odajöjjenek. Isten bizony, betegre röhögték magukat rajtam, ahogy az alábbit játszottuk:
Rózsatarajú kiskakas megfog, dobozba be, háló befog, következő csibe kinéz, megragad, amihez el kellett engedni a hálót. Kiskakas a dobozból ki, új jövevény be. Kiskakas nem ment messze, hisz szelíd az istenadta, így kiskakas megfog, dobozba betesz, háló lefog, következő pipi kipécézve, megragadom, ehhez háló elenged, kiskakas ki…

A gyöngyösök (egy héttel fiatalabbak a pipiknél, de nagyobbak és fürgék, mint a fürjek) külön örömet jelentettek, ugyanis mihelyst bekerültek a dobozba, az én amúgy szelíd, kéz alá sétáló gyöngyijeim kieresztették a hangjukat. Multifunkcionálisak, ugyanis közben remekül tudtak menekülni, kitörni. Minél több gyöngyöst sikerült a dobozba varázsolnom, annál nagyobb volt a zaj. A végére nem hallottuk a saját hangunk sem.

Az autóba tenni és vinni őket kacagó kéjhömpöly volt ehhez képest (maximum 100 km/h, pályán is, letekert ablakok, 12 fok odakint, gyöngyös-zene, csirkecsipogás, és persze az az isteni csirketrágya illat, ami végig kísérte utunkat…)
Így utaztak:

Utána persze boldog volt a banda, birtokba vették az ólat, és végre azt tehették, amit igazán imádnak: csak kapirgáltak, kapirgáltak, kapirgáltak...

Pici és nagy

Nem sok időm van írni, inkáb hozok két képet picikról és nagyokról:

A nagyok a kisházban (nemesek, kapirgálósok és gyöngyik vegyesen):

És a frissen kelt páduaim:

A libák ünnepnapja

Ma itthon vagyunk, így van libapásztor is (kell, hiszen a szomszédoknak macskái vannak. Nem okos falusi macskák, hanem elkényeztetett városiak, akiktől féltem  a "picikéim"). Ezért ma a libusok szabit kaptak, és kipcoltam a kalitjukat is. Pillanatnyilag körbekerítettem őket macskamentesen, és bio fűnyíróként 3 óránként arrébb viszem őket. Szépen nyírják a gyepet, és persze közben megoldják a tápanyag utánpótlást is. Hát nem isteni? :-)

Mit mondjak, roppantul élvezték:

És persze a keltetők nem állhatnak üresen! Íme a tegnapi beszerzési körút eredménye. Gyöngyös, pulyka, tanyasi, és pár izgalmas darab: